A művészet megítélése napjainkban sajnos nagyon változó. A képzőművészet megítélése pedig egyenesen elgondolkodtató. Évek hosszú sora alatt elvesztette korábban kiharcolt, megérdemelt helyét. Az emberek döntő többsége nem vásárol alkotásokat. Múzeumba is csak kampányszerűen járunk, a galériák szintén „üresek”…. azaz a turisták be-benéznek egy-egy forgalmasabb helyen lévő kiállítótérbe, de ez szintén kevés. Persze a médiának köszönhetően hallunk jó híreket művészeti jelenségekről, de az arányok nagyon megkérdőjelezhetőek a többi hírrel szemben. A filmművészet talán nagy túlélő lehet, bár az informatika térhódításával ez is kérdésessé válik. Világszerte vannak persze nagynevű, híres kiállítótermek, galériák, s találunk is egy szűk társadalmi réteget, akik mint befektetésre úgy tekintenek a festészetre vagy akár az iparművészetre, de szélesebb körben ez sem elterjedt.
Nem volt ez mindig így. Nem szeretnék most nagy történelmi áttekintésekbe bocsátkozni, de bizonyára nem tudnánk ennyi múzeumot végiglátogatni világszerte, ha elődeink nem hagytak volna ránk ennyi műalkotást.
S ha már így kizártuk a művészetet a mindennapjainkból, lakótereinkből, mégis milyen feladatokat lát, láthat e mostanában?! Mit tesz a sok-sok festőművész, grafikusművész, iparművész, neves tárgytervező?! Vár. Vár egy-egy nagyobb megrendelésre, egy-egy jelentősebb beruházásra, … lehetőségekre. Nem sokan kíváncsiak napjainkban arra, hogy jeles alkotóinknak milyen véleményük, elképzelésiek vannak, aminek segítségével talán pár probléma megoldása könnyebbé válhatna….
Sokan vannak, akik lehet, hogy folytatnának érdekes párbeszédeket művészekkel, de nem is kezdeményeznek, mert megközelíthetetlennek tűnnek a sokszor borzasztó magányba burkolózó alkotók.
Olaszországban egy-két évtizede elindult egy komoly kezdeményezés. „Képzőművészetet mindenkinek!!!” címmel. A cél az volt, hogy neves alkotók, úgy készítsenek képeket, hogy megkérdezték a nagyközönséget, mit is látna szívesen. Persze a művész látásmódján keresztül. Nagy volt az érdeklődés, és persze sokan voltak, akik támadták. Hogyan lehetne egy alkotó művésznek megmondani, a kezét fogva meghatározni, hogy mit is fessen. Ez egy érdekes kezdeményezés, és talán, nagyon jó út, hogy újra a mindennapi élet részesévé váljon a magasművészet. S talán így megnőhet az érdeklődés a szabad alkotó elme iránt is.
Ez a kezdeményezés napjainkra egyértelmű helyet foglal el például a lakberendezésben, az építészet egyértelmű kiegészítője, egyenrangú eleme lett. Alkalmazott képzőművészet? Vagy más névvel illessük? Míg gondolkodunk rajta, addig nézzük végig, mit is jelent ez pontosan. Figyeljük meg jobban lakótereinket. Időzzünk el jobban gondolatainkkal, s próbáljunk hozzá képeket vizionálni. A többi a művész dolga. S ha nagyon megtetszik egy alkotás, bátran éljünk vele, s bátran kerüljünk bűvkörébe. …
Kérem Önöket, tekintsék meg az általam összeállított képeket, enteriőröket, s gondolkodjanak el rajta, hogy valóban lehetne ennyire közel Önökhöz a magasművészet is!
   
  
|